A nyilvános szereplés kockázata

Családi körben, otthon, baráti társaságban természetes módon fejtjük ki akár a legbonyolultabbnak tűnő filozófiai problémát, vagy érvelünk szenvedélyesen politikai elkötelezettségünk mellett. Mindezt gyakran felkészülés és lámpaláz nélkül tesszük. Amikor azonban ismeretlen közösség előtt vagy médiában kell ugyanezt tennünk, elbizonytalanodunk.

Miért izgulunk? 

A széles körű nyilvánosság reflektorfénye természetesen fokozza a fellépés tétjét, hiszen a közszemlére kerülő ember társadalmi presztízse – szereplésének sikerességétől vagy sikertelenségétől függően számottevően megváltozhat. Az újságok, a rádió, televízió pozitív visszhangja már önmagában is javíthatja az érintettek megítélését. A személyes megjelenés, a sikeres fellépés pedig látványosan növelheti társadalmi rangjukat, közéleti státusukat.

Ahhoz, hogy valaki vállalja a nyilvános szerepléssel járó “kockázatot”, rendelkeznie kell megfelelő tárgyi felkészültséggel, nyelvi választékossággal, gyors reagáló-készséggel. Gondoljunk csak a választási hadjáratokra! Mekkora előnyre tettek szert azoknak a pártoknak a képviselői, akik jól sikerült nyilvános szerepléseikkel növelték a meggyőzöttek táborát.

Mi a siker titka? 

Gyakran merül fel a kérdés, hogy miért jó előadó az egyik ember és miért kevésbé hatékony a másik. Valami bűverővel kell-e rendelkezni ahhoz, hogy hatni tudjunk embertársainkra, s ez az erő genetikailag meghatározott (velünk született) vagy tanulással, gyakorlással megszerezhető, fejleszthető. Úgy gondoljuk, van genetikai alapja is a “karizmatikus egyéniségek” kiteljesedésének. Ugyanakkor felszínen lévő és rejtett tulajdonságaink kellő kitartással és akarattal fejleszthetők.

Egy vezetőnek gyakran kell beszélnie nagyobb hallgatóság előtt is. A hatásos előadás képessége éppen ezért nélkülözhetetlen ezen emberek számára. A velünk született képességek fejleszthetők! Megfelelő gyakorlással egy gyengébb képességű kommunikátor is hatékonyabbá válhat.
Mindenek előtt tudatosan kell készülni a nyilvános szereplésre, ismerni kell az írásos és a szóbeli közlésfajták tartalmi és formai sajátosságait. Adottságainkat készséggé kell formálni.